A Python egy interpretált nyelv, amit C-ben írtak. Hivatalosan ezért ez a neve a Python-parancsértelmezőnek: CPython. (Egyébként léteznek más interpreterek is, de azok ebben a kurzusban nem szerepelnek.)

A Python-kód először bytecode-ra fordul, amit majd a C-ben írt interpreter értelmez és futtat. Az értelmező felülről lefelé olvassa a kódot, a sorok sorrendjére nagyon oda kell figyelni.

A Pythonban minden objektum, még az is, ami nem 🤓 azaz minden típus egy osztály, beleértve a más nyelvekben "egyszerű típusnak" nevezetteket is, mint pl. int, long és társai. Azaz pl. az int típus is egy osztály, és minden egész szám egy példánya az int osztálynak. Szerencsére ennek ellenére nem kell mindent osztályban írnunk - mint ahogy pl. Javaban vagy C#-ban. (a main nevű statikus osztály meghívása helyett, konvenció szerint a program belépési pontja az if __name__ == "__main__": címkénél történik)

Ebben a nyelvben kizárólag dinamikus típusok vannak, vagyis a típusuk fordítási időben dől el, emiatt nem is kell a változóknak megmondani, hogy milyen tipusúak, lesz ami lesz alapon majd valami lesz - hasonlóan, mint a javascriptben.

Arról meg nem is beszélve, hogy a Pythonban nincsenek sem utasítás végét jelző (;), sem függvénykezdő és -zárójelek ({}). 

Helyette sorkihagyás és behúzás(indent) van, amelyek nem opcionálisak, hanem kötelező elemek, mert ettől függ, mi tartozik bele az if-be, ciklusba, függvénybe, és mi van kívül…

Ebben a tanfolyamban nem lesz szó a Python OOP lehetőségeiről, azt egy külön tanfolyamban ismerhetjük meg.